A helytelen táplálkozás sokkal többről szól, mint a testsúly nem megfelelő irányú változása. A táplálkozás jelentős hatással van az egészségünkre, a közérzetünkre, az energiaszintünkre, az érzéseinkre és az értelmünkre is. A helyes, az egyénnek megfelelő táplálkozás létrehoz egy belső egyensúlyt, amelynek hatására a szervezet öngyógyító folyamatai megerősödnek és „munkába állnak”.
Mit értek az egyénnek megfelelő táplálkozás alatt? Azt, hogy a típusdiéták nem jók mindenkinek. Hogyan lehet, hogy ezek a divatdiéták az egyik embernek használnak, a másiknak pedig nem? Mert nem vagyunk egyformák, mindenkinek mások az igényei, más tápanyag összetételen működik jól a szervezete. Ezért találunk ennyi ellentmondást az interneten, a könyvekben és hallunk a médiában. Sokan makkegészségesek a vegetáriánus étrenden, mások a paleo vagy a ketogén étrendet részesítik előnyben, de olyan is van, aki kipróbálta ezt vagy azt és csak rosszabb lett az állapota. Miért? Mert nem vagyunk egyformák. Hogyan lehetséges ez?
Az epigenetika
A válasz az epigenetikai alkalmazkodásban rejlik. Az epigenetika tudománya azt tanulmányozza, hogy a környezeti hatások és más külső-belső tényezők miként befolyásolják a gének működését. Az epigenetikai szabályozás olyan környezeti hatások, epigenetikai tényezők (pl. anyai hatás, táplálék, mozgás, gyógyszerek, mérgek, lelki hatások, fény, stb) összessége, amelyek a DNS nukleotid sorrendjét nem változtatják, viszont egyéb, a génműködésre ható változásokat idéznek elő. A változás az utódsejtre átadódó módosulásokat jelent, de nem végleges, hanem visszafordítható. Ez a rugalmasság teszi lehetővé a környezeti körülményekhez való alkalmazkodást.
Akkor nézzük meg ezt most egy kicsit érthetőbben…
A táplálkozási típusok és kialakulásuk
Az emberiség a történelem során különböző éghajlati övezetekben telepedett le, ahol a rendelkezésre álló nagyon különböző élelmiszerekkel kellett túlélniük a körülményeket, ezért a fő homeosztatikus ellenőrző rendszerük már nagyon rég alkalmazkodott ezekhez a feltételekhez.
Menjünk vissza kb. 200 000 évet. Elődeink (Homo Sapiens) épp kifejlődtek Kelet-Afrika füves pusztáin és megkezdték az évezredeken át tartó benépesítését a világ többi részének.
Útjuk során természetesen nagyon különböző éghajlati övezetekbe érkeztek, ahol megváltozott az élelmiszerkínálat, amit találnak. Mivel még sem a földművelés sem az állattartás nem fejlődött ki, abból kellett élniük, ami az adott helyen rendelkezésre állt és könnyen leszedhető vagy levadászható volt.
Annak függvényében, hogy hol telepedtek le, a kínálat nagyon különböző – és ezért a táplálék hatása is a homeosztatikus ellenőrzőrendszerre az éghajlat függvényében nagyon különböző. Ezt legjobban két szélsőséges példa szemlélteti.
Kb. 90 000 évvel ezelőtt egy csoport Dél-Indiába érkezett. Ahol a növényzet sűrű és buja volt. Bár lehetséges volt állatokra vadászni, de a kínálat gyümölcsökből, gyökerekből és zöldségekből bőséges volt, s könnyebb is volt az éhséget ezekkel a könnyen elérhető élelmiszerekkel csillapítani, a vadászattal járó veszélyek és fáradozások helyett. Tehát a táplálkozás szénhidrátban nagyon gazdag és igen fehérjeszegény volt.
A másik, még szélsőségesebb példa az inuitok (eszkimók) esete, akik nem a meleg Dél-Indiába, hanem a hideg Kanadába települtek. Ez a terület lényegesen később, kb. 15 000 évvel ezelőtt lett az indiánok által betelepített. Itt nemcsak az éghajlat teljesen más, hanem a táplálékkínálat is. Szénhidrátban gazdag élelmiszer, mint gyümölcs és zöldség csak ritkán van, itt inkább a zsírban és fehérjében-gazdag élelmiszerre, mint hal, fóka és hasonlók vannak ráutalva a túlélés érdekében. A helyzet teljesen más, mint Dél-Indiában, de egy központi dolog megegyezik: a táplálkozás egyoldalú és ezért a szervezetnek alkalmazkodnia kellett a túlélés érdekében.
A megváltozott táplálkozás az anyagcsere egyensúlytalansághoz vezet, elősegíti a betegségek kialakulását. Egy ilyen helyzetben hosszútávon csak két lehetőség van: vagy kihal a népesség, vagy alkalmazkodik a helyi körülményekhez.
Mind az indiaiak, mind az inuitok esetében egy dolog közös. Akik tudtak alkalmazkodni az egyoldalú táplálkozási lehetőségekhez, azok túléltek és az utódoknak már ezt a megváltozott genetikai kódot adták tovább. Akik nem tudtak alkalmazkodni, azoknak gyengült a szervezetük, megbetegedtek, csökkent nemzőképességűvé váltak és kiszelektálódtak.
Tehát az emberi szervezet a túlélés érdekében alkalmazkodott a környezetéhez, és ennek következtében módosultak az anyagcsere folyamatok és így alakultak ki a táplálkozási típusok (fehérje típus, szénhidrát típus és egyensúlyi típus).
A modern civilizációban az ember legyőzte a távolságot, ennek az lett a következménye, hogy a különböző táplálkozási típusokba tartozó népcsoportok elkezdtek egymással keveredni, ennek következtében számos altípus alakult ki. Ennek köszönhetően logikusan is az következik, hogy az egészséges táplálkozás kulcsa az egyéni sajátosságokban rejlik.
A táplálkozás az egyik olyan fő tényező, amely az emberi anyagcserét és magát az embert nap, mint nap befolyásolja. A táplálék hasznosítása, homeosztatikus ellenőrzőrendszerekre gyakorolt és sejt szintű hatása elsősorban az emberek különböző anyagcsere típusától függ. Az egyéni anyagcsere típust az emberben megtalálható különböző rendszerek összjátéka határozza meg.
Az egyéni táplálkozási igényt befolyásolja az autonóm vagy vegetatív idegrendszer, az égetőrendszer, a hormonrendszer, a vércsoport, az elektrolitok, a sav-bázis háztartás, a prosztaglandinok, a katabolizmus/anabolizmus folyamatai és az alkat.
A hormontípusok
A táplálkozási típuson túl, mindenkinek van domináns hormonális mirigytípusa is. A domináns hormontípus azt jelenti, hogy a belső elválasztású endokrin mirigyek közül egy vagy akár több is, intenzívebb hormon szekréciót végez a többi mirigyhez képest. Ennek oka, szintén az epigenetikai alkalmazkodásban keresendő. A Dr. Henry Bieler által az ’50-es években elvégzett vizsgálatok során az egyes élelmiszerek és általuk ingerelt mirigyek összefüggései alapján összesen négy meghatározó hormontermelő mirigyet találtak. Ezek a hipofízis, a mellékvese, a pajzsmirigy, illetve a hölgyeknél még a petefészek. Attól függően, hogy kinek melyik a domináns hormontermelő mirigye, alkati és pszichés jellemzőket is meghatároz, illetve befolyásol, hasonlóképpen a táplálkozási típusokhoz.
Fontos tudni, hogy minden hormontermelő mirigy kapacitása véges. A mirigy kimerülésével párhuzamosan csökken annak energiaszabályozó képessége is, így gyarapodik a súly, mivel egyre kevesebb alakul át energiává, viszont egyidejűleg egyre többet eszünk – és aztán ezt zsírként kell elraktároznunk. A tartós súlycsökkenés csak úgy lehetséges, ha az egyéni főmirigyet nem ingereljük tovább. Ez megmagyarázza azt is, hogy a különböző diéták, egyes embereknél miért hatásosak, míg másoknál nem azok.
Az anyagcseretípusok
Mindenkinek van vegetatív idegrendszeri, égetőrendszeri, hormonális beállítottsága és vércsoportja, ennek köszönhetően a lehetséges anyagcseretípus kombinációk száma közel 100 is lehet. Ehhez adódnak még hozzá az egyéni érzékenységek és az esetleges egészségügyi kihívásokból fakadó funkcionális protokollok lehetőségei. Tehát mindenki egyéni tápanyag igényekkel rendelkezik.
Az anyagcseretípus meghatározás lépései
- anamnézis felvétele: táplálkozási és életviteli szokások feltérképezése, kórtörténet, problémakör és célok megbeszélése;
- testösszetétel mérés: testsúly, izom és zsír arány, alapanyagcsere;
- táplálkozási típus meghatározása 50 kérdéses kérdőív alkalmazásával;
- hormontípus(ok) meghatározása férfiaknál 12, nőknél 16 kérdéses kérdőív alkalmazásával;
- tápanyagarányok meghatározása;
- táplálkozási ritmus és energiabevitel beállítása;
- egyéni élelmiszerlista átbeszélése;
- étrend-kiegészítők személyre szabott összeállítása.
A testösszetétel mérés csak személyes találkozás alkalmával lehetséges.
A testösszetétel mérésen kívül az anyagcseretípus meghatározás többi lépése online is elvégezhető.