A laboratóriumi vizsgálatok jelentős része módszerfüggő, így laborról-laborra változó referencia tartományok vannak. Minden labor csak a saját maga által hitelesített referencia tartománnyal adhat ki eredményeket, melyek a laborleleten fel vannak tüntetve, egy-egy vizsgálat eredménye csak ezen referenciatartományok ismeretében informatív.
A labor által kiadott leleten egymás alatt sorakoznak a különböző mérések eredményei. Minden sor elején a mért sejt vagy anyag többnyire rövidített neve áll. Ezt követi a mérés eredménye, az eredmény mértékegysége majd az úgynevezett „normál érték” vagy referencia tartomány. Így mindenki láthatja, hogy az adott eredménye ebbe a tartományba esik-e vagy jelentősen eltér ettől. Az eltérés a beteg számára is egyértelműen jelzi, hogy valami nem úgy működik a szervezetében, ahogy kellene.
Mi alapján állapítják meg az ún. “normál” értékeket, vagyis a referencia tartományt?
Nagyszámú egészséges embernél végzik el a mérést. Ezek alapján meghatározzák az átlagos eredményt, és matematikai módszerekkel kijelölik a tartomány alsó és felső határát. Ilyen módon a referencia tartományba fog tartozni az egészséges személyek 95 %-a, de 5 %-a nem.
Azaz a referencia csoportba tartozó egészséges személyek esetében 100 közül 5 személy mérési eredménye eltér referencia tartomány értékeitől. Ezért helyesebb inkább referencia tartományról és nem „normál érték” tartományról beszélni.
A referencia vagy „normális” tartomány az egyes csoportoknál el is térhet. Bizonyos anyagoknál pl. hormonoknál, más a referencia tartomány nőknél és férfiaknál. Eltérő a referencia tartomány terheseknél, de egyes népcsoportok esetében is. Különbözhet felnőtteknél és gyermekeknél.
Gyakori jelenség, hogy minden elvégzett laboratóriumi mérés a „normális” tartományba esik, a vizsgálatot végeztető személy viszont továbbra is igen rosszul érzi magát. Ezért lényeges a laboratóriumi tartományok és értékek funkcionális szempontú elemzése.
Ez azt jelenti, hogy a hagyományos normál értékeket további kategóriákra osztjuk. Középen a valódi, normál tartomány található, amit funkcionális optimumnak nevezünk. Ebben a tartományban a szervezet valódi egyensúlyban van, a sejtek, szövetek, szervek, szervrendszerek optimálisan tudnak működni. Minden, ami ezen kívül esik, még akkor is, ha az a hagyományosan értelmezett laboratóriumi normál tartományon belül is van, az funkcionális eltérést mutat az adott területen. Ha a funkcionálisan magas vagy alacsony tartományban vannak bizonyos labor paraméterek, akkor az arra világít rá, hogy bizonyos területek működése nincs egyensúlyi állapotban.
A funkcionális laborelemzés végezhető a funkcionális protokollok és a holisztikus táplálkozási tanácsadás részeként, valamint a biorezonancia felmérés kiegészítéseként, de önállóan is kérhető.