Táplálkozási tanácsokkal, különféle diéták leírásaival úton-útfélen találkozhatunk a mindennapjaink során. Az egyik szerint növényi alapú táplálkozást kell folytatni, a másik azt mondja, hogy egyél több húst, legyen döntő többségében a fehérje a tányérodon, a harmadik szerint a zsírból legyen a legtöbb a makrotápanyagok közül. Lassú felszívódású legyen a szénhidrát, 160 g legyen a szénhidrát mennyisége vagy csak minimális mennyiségben tartalmazzon szénhidrátot az elfogyasztott étel. Egymásnak ellentmondó állítások. Melyiknek van igaza? Mindegyiknek és egyiknek sem. Miért állítom ezt?
Mert minden ember különböző, mindenkinek más tápanyag összetételre van igénye. Mindenkinek más makrotápanyag összetétellel működik optimális állapotban a szervezete. Vannak emberek, akiknek ideális a vegán étrend, nekik tökéletesen elég a hüvelyesekben megtalálható fehérje a napi fehérjeigényük fedezéséhez, másoknak tényleg az alacsony zsírtartalmú és magas szénhidráttartalmú étrend a megfelelő, megint mások jobban működnek, ha kevesebb szénhidrátot és ezzel párhuzamosan több fehérjét és zsiradékot fogyasztanak (paleo vagy ketogén étrend, Atkins diéta, stb). Ezért van az, hogy a típusdiéták az egyik embernek segítenek, a másiknak nem. De a típusdiéták nem megfelelőek mindenkinek. Mert nem vagyunk egyformák.
Az emberi evolució során az adott környezethez való epigenetikai alkalmazkodás miatt anyagcseretípusok alakultak ki. Ez az alapja annak, hogy az egyik ember különbözik a másiktól. Léteznek az egyes anyagcseretípusokra jellemző betegségek, amelyek úgymond az adott típus hajlamainak, gyengeségeinek talaján alakulnak ki. Az anyagcseretípus ismeretében és az anyagcseretípus szerinti étkezés folytatásával ezek a hajlamok kordában tarthatók és a betegségek kialakulása megelőzhető. Nem egyszerű, jelentős odafigyelést és energiabefektetést igényel az elején, de idővel kialakul egy hosszú távon fenntartható állapot. Az Anyagcseretípus meghatározás menüpont alatt erről bővebb leírás olvasható.
Az anyagcseretípus szerinti étkezés hozzásegíti a testünket a számára genetikailag optimális működéshez. De van, amikor ez már kevés, mert az egyensúly már korábban felborult és további kiegészítésekre van szükség a megfelelő működés helyreállításához. Ilyenkor alkalmazhatók a funkcionális táplálkozási protokollok, amelyek kifejezetten egészségügyi problémák megoldására alkalmas étrendi útmutatások. Ezek akkor működnek a legjobban, ha az anyagcseretípus szerinti étkezéssel együtt kerülnek alkalmazásra. Erről bővebben a Funkcionális táplálkozási tanácsadás menüpont alatt olvasható leírás.
A holisztikus szemlélet lényege, hogy az egész embert teljes egységében szemléli. A testünk szervei egymással szoros egységet alkotnak, az egyik gyengesége kihat a másik szerv működésére is. Csak, hogy egy példát mondjak: a stressz hatására a mellékvese több kortizolt, azaz stresszhormont termel, amennyiben ez tartósan fennáll, akkor a hipotalamusz leszabályozza az agyalapi mirigyet (az agyalapi mirigy termeli azt a hormont, ami a mellékvese kortizol termelését szabályozza, így csökken a kortizol termelés). Csakhogy az agyalapi mirigy szabályoz minden perifériás mirigyet, így a pajzsmirigyet és a petefészket is. A laborértékek alapján megállapítást nyer a pajzsmirigy alulműködés, de ebben az esetben a pajzsmirigy csak áldozat és a megoldás nem a pajzsmirigy kezelése, hanem a stressztengely túlzott aktivitásának megszüntetése. A holisztikus szemlélet ilyen és ehhez hasonló összefüggések mentén szemléli az ember működését. Bővebben erről a Holisztikus táplálkozási tanácsadás menüpont alatt olvasható leírás.